mondd, vársz-e még rám, kedves?
vársz-e még rám sötét és üres alkonyon,
mikor egy szomorú könnycsepp gördíti végig útját magányos arcodon?
s ha az ablakon kitekintesz, mered még rád a végtelen,
a hold bársonyos tükrével őrizte csillagos, tiszta szép egen?
s vágysz-e, hogy követhess...
mondd, látsz-e engem, kedves?
látsz-e engem csodás álmoknak lenge szárnyain,
melyben a valóság győz és túllép az ábránd örökkön csalfa árnyain?
és várod-e a pirkadat lehelte finom ébredést,
s a felkelő nap narancs sugarában fürdő első, buja késztetést,
hogy újra átölelhess...
mondd, szeretsz-e még, kedves?
mondd, szeretsz-e még mint harmatos avarnak zamatát a fák,
vagy a tavaszi napkelte lombokban átszűrt fényét a kecses ibolyák?
érzed-e még hogy a szívem hevesen melleden dobog
és összetart a szenvedély, mitől közös perceink oly mennyeien boldogok?
mert veled vagyok egész...
mondd, vársz-e még rám, kedves?
vársz-e még rám az érzelmek csodásan ringó tengerén,
ajkaink harmatos pecsétjétől borzongó testtel, mint akkor, a legelején?
tudod-e, hogy gondolatom áthatol teren és időn át,
hogy megérintsen, simogasson és otthagyja lelkem egy kis darabját.
mert nélküled oly nehéz...
