a nesz, mi széthasítja a befulladt csendet
kacéran rámtekint,
olvadó érintéssel törve meg a rendet,
s a harmóniát idekint.
némán megrezzennek odafenn a havasok
de még hallom énekük,
mit csobogva old fel nekem a patakban,
fagyban megdermedt életük.
egy boglyán a nap pihenteti meleg sugarát,
illata körbeleng,
csókjával mérgezve havat és zúzmarát,
mert a tavasz már itt dereng.